A címet meg is magyarázom, mert nem olyan furcsa gondolatok amik általában átsuhanak az ember fején, hanem nagyon-nagyon furcsa gondolatok, amik azért rémisztőek mert furcsák, és azért furcsák, mert rémisztőek.
Ezt nem tudom jobban kifejteni, mert akkor nevetség tárgyává válnék, plusz nem is gondolom, hogy ez bárkiben kérdések ezreit vetné fel. Ez csak egy tény
Azért nyitottam ezzel, mert gondoltam, hogy rögtön a közepébe vágok, rögtön le is írom, hogy én néha nagyon rémisztő vagyok, vagy ha ezt elolvassák azzá válok...de csak azért, hogy valami sokkal hétköznapibb dologgal folytassam.
Tegnap az hangzott el a terápián, hogy festenem kéne. Ez most nagyon unatkozóháziasszonyosan hangzana, ha én történetesen nem egy művészeti egyetemet végeztem volna el. Ami nekem ebben a furcsa, az az, hogy ennek ellenére, ha van valami amivel még nehezebben fejezem ki magam akkor az a festés.
Írni is olyan spontán szeretnék, mint egy gyerek, aki nem a célért csinálja, hanem csak úgy. A festés szuper lenne, csak megint egy megugrandó akadálynak tűnik..van olyan, hogy nem akadály valami? Lesz olyan, hogy ez most csípőből megy?
Az a baj, hogy túl sokat gondolkozom és túl keveset teszek, és ezek még nem is voltak fura gondolatok
